Lassan két éve, hogy elhatároztam, készítünk egy filmet a múlt századi Alsópetényről, a kastélyról, az itt élt emberekről. Megszólítottam a 20. század elején, Petényben született idős embereket, hogy meséljenek emlékeikről. Balázzsal (Lajti Balázs) a filmet elkészítettük, de nem tettük nyilvánossá, nem tudom pontosan miért, de vártunk vele. A filmben megszólalók számomra nagyon kedves emberek. Amikor az interjúalanyokat kerestem, Ilike és Juckó nénitől kértem segítséget, hiszen tudtam, hogy tősgyökeres falubeliek és mindenkit ismernek. Ők mutatták be nekem Rozika nénit (szül. 1920), aki akkor 98 évesen a mai fiatalokat is megszégyenítő frissességgel mesélt egy olyan korról, amire rajta kívül mások már nem igen emlékezhetnek. Varga János bácsit régről ismertem, ő volt az általános iskolai rajztanárom, nagyon kedves emlékeim fűződnek hozzá, és meg kell említenem, hogy igazi művész ember, festőművészként is tevékenykedik. Ludányi Laci bácsi igen nagy köztiszteletben álló építész és ezt nem véletlenül írom jelen időben, hiszen a film forgatásakor is még egy pályázati anyagon dolgozott. Ők segítettek nekünk abban, hogy feleleveníthessünk olyan emlékeket, pillanatokat, érzéseket, amelyek nélkül meggyőződésem, hogy szegényebben lennénk. A film elkészítésének minden perce öröm volt. Hálásan köszönöm a beszélgetéseket!
Ui: Ez, az a hosszúságú film, amit nem lehet átpörgetni, ezt végig kell nézni. Arra gondoltam, hogy most, ha muszájból is, de otthon vagyunk és tudunk erre időt szakítani. Tegyék meg, mert érdemes!

Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk magunkra!
Tömösvári Szilvia
#maradjotthon #eztlátnikell #mierteppennograd