Ha egy épített örökséggel, örökségben dolgozol és szereted azt, akkor szinte kötelességednek érzed, hogy minél többet tudjál meg róla: a régi időkről, az ott élt emberekről és az ő életükről. Mennyivel másabb volt minden akár csak 30 évvel ezelőtt. Amikor a kisfiam kicsi volt, nagyon szerette, ha fejből mesélek neki kitalált történeteket. Bevallom őszintén én is élveztem. A mesékbe beleszőttem a saját gyerekkorom emlékeit, gondolva arra, hogy így talán átadok valamit én is valamit, amit ő már nem élhet át. Beszéltem neki a szódásról, aki a zuglói Lipótvár utcába lovaskocsival hajtott még be, Margit néniről és Tücsi kutyájáról, de sosem maradt ki Gőz bácsi és a bélyeggyűjteménye, Brüll néni és Ribovics Gizi sem:-))). Hiszem, hogy tovább kell adnunk az örökségünket. Ezen gondolatok voltak a fejemben, amikor megszületett az ötlet, hogy keressünk meg Alsópetényben született idős embereket, akik fel tudják idézni a háború előtti békeidőket és örömmel mesélnek nekünk emlékeikről. Rozika néni 1920-ban született és igaz, már idősek otthonában él, de pontosan emlékszik már a 20-as évek végi petényi történésekre is és mindenről úgy mesél, mintha tegnap történt volna. Ludányi László, Laci bácsi, aki a mai napig építészként aktívan tevékenykedik, sokat mesélt a kastély környezetéről, hiszen édesapja volt a Prónay-kastély kertésze. Az beszélgetéseket videóra vettük és Balázs kollégám (akit már a Ribiszke ház felújításánál említettem:-) egy fantasztikus kisfilmet készített a felvett anyagból és az összegyűjtött régi képekből, emlékekből. 
Jöjjenek el egy kastélysétára és ha van kedvük, nézzék meg kisfilmünket, igazi élményben lesz részük.

Akinek hálás köszönettel tartozunk a film létrejöttéért:

Kovács Istvánné, Rozika néni
Ludányi László
Kökény Istvánné, Juckó néni
Kovács Miklósné, Ilike néni
Kármán Istvánné, Editke