Ki gondolná, hogy az Alsópetényt körülvevő domboldalakon még 150 évvel ezelőtt is szőlőtőkék sorakoztak. Sajnálatos módon az 1875-ben Magyarországon is megjelent filoxéra (gyökértetű) elpusztította az ültetvények nagy részét. Vajon milyen fajták lehettek errefelé? Melyik fajta bírhatta a hidegebb nógrádi klímát? Ezekre a kérdésekre sajnos nem tudom a választ, azt viszont tudni lehet, hogy az itt élő zsidó családok foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Ez a tevékenység fontos megélhetési forrásnak számított, így a filoxéra pusztítása után sokan el is hagyták a vidéket. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy felénk nem érdemes bort kóstolni, csak azt, hogy ezek nem helyi termelőktől származnak, hanem Badacsonyból. A Prónay-kastély tulajdonos családjának Badacsonyban csodás szőlőbirtoka van, ahol Molnár Júlia Dóra vezetésével közel 4 hektáron gazdálkodnak, így Kéknyelű, Olaszrizling, Hárslevelű és Szürkebarát kerül a pincébe. Az elmúlt években a Csendes Dűlő borok sorra hoztak el itthoni és nemzetközi díjakat, ami minket is óriási büszkeséggel tölt el.

Viszont nem kell egészen Badacsonyig utazni, ha megkóstolnának néhány tételt, akár a Prónay-kastélyban, de a Levendula Bárban is megtehetik ezt (habár mindenkinek csak ajánlani tudom Badacsonyt, mert a borok mellett a kivételes panorámával rendelkező Csendes Dűlő terasz és az autentikus badacsonyi környezet ad hozzá még valami egészen különlegeset). Amit mindenképpen kóstolni kell, az a Kéknyelű, ami nevét a levélnyél kék színéről kapta és egy igazi, csak Badacsonyban termő, magyar különlegesség. Illik a kastélyhoz is, hiszen annak idején úri bornak tartották, mert csak a jómódúak engedhették meg maguknak ennek a fajtának a termesztését. Sok munka volt vele és a terméshozam sem volt kiemelkedő, ráadásul a szőlő beporzására is rá kellett segíteni. Nagyon érdekes, hogy ennek a fajtának csak női virágzata van, így a mellé ültetett Budai Zöld virágát, majd a Kéknyelűét simogatták nyúlszőr kesztyűvel, hogy a beporzás létrejöjjön. Ha ma már nem is így, de mindenképpen érdemes ezért a házasságért tenni, mert ha egyszer az ember kóstolta, akkor a hűség itt nem lesz kérdéses. A biztonság kedvéért a Prónay-kastély esküvőinél a Kéknyelű mindig szerepel az itallapon:-).

A Kéknyelű értékét Eötvös Károly Balatoni Utazás című könyvéből vett részlet is jól alátámasztja, amikor Ranolder János (veszprémi püspök) pincéiről ír:
” A pincékbe a bort Tálya, Csopak, Badacsony és Somlyó termette. A világ leghíresebb és legdrágább borai. Kétszáz holdnyi szőleje volt a négy híres helyen. Csak tokaji aszú bora hatszáz akó volt rendesen. Mikor meghalt is, ennyit találtak pincéiben. Pedig nem ez volt legjobb és legdrágább bora. Badacsonyi kéknyelű bora és somlyai aszúja kétszer olyan drága volt, mint a legdrágább ötputtonyos tokaji. Mert ötputtonyosnál vékonyabbat nem szűrtek pincemesterei.”